Compó (Tinca tinca (Linnaeus, 1758))

1, ÉLŐHELYE:

Európa középső és déli tájain szinte mindenütt honos, Magyarországon is gyakori. Angliában is él, Skandinávia területéről, valamint Észak-Skóciából azonban hiányzik.A kisebb-nagyobb tavak, lassú folyású folyók, holtágak hala; a termékeny, gazdag élővilágot rejtő, növényekkel benőtt vizekben érzi igazán jól magát. Magyarországon viszonylag gyorsan fejlődik a Velencei-tóban vagy a Soroksári-Dunában; ahol lágy iszap borítja
a víz fenekét, s benne nyüzsögnek a rovarlárvák, férgek. A pontynál jobban tűri az alacsony oxigénszintet, az erősen iszapos vízben is megél. Egyes megfigyelések szerint a kissé sós, szikes vagy félsós vizeket is tűri. A vízből kiemelve is hosszú ideig életben marad, kicsiny edényben is szállítható. Idegen vizekben való megtelepítése te-hát nem okozott nehézséget.

2, SZÍNE:

A compó könnyen felismerhető, erősen különbözik a többi pontyfélétől. Hátának sötét olajzöldje a test oldalán aranyszínre halványodik, hasa narancs-sárga. Testét dús nyálkaréteg borítja; ezernyi pikkelye oly apró, hogy határuk elmosódik, így a compó pikkelytelennek tűnik. Vöröses szeme kicsiny, egyesek szerint disznószerű. Szájának szegletein egy-egy bajusz van. A compó úszói igen jellegzetesek: nagyok, erőteljesek és kerekítettek. E faj hímje és nős-ténye szemmel láthatóan különbözik. A hím hal-úszójának elülső sugarai megvastagodottak, hal-úszója nagyobb, mint a nőstényé.

3, TÁPLÁLKOZÁSA:

A téli fagyok beköszöntével a compó szinte eltűnik a vizekből. Beássa magát a fenék iszapjába, s a "téli álomhoz" hasonló állapotban tölti a telet. Kora tavasszal, ha napos és enyhe az idő, alkalmi kirándulásokat tesz, ilyenkor azonban ritkán akad horogra. Csak májusban élénkül fel igazán, ilyenkor kisebb rajokban indul iszapban turkálva táplálékot keresni.

4, SZAPORODÁSA:

A compó ívása - az időjárástól függően - júniustól júliusig tarthat. A nősténynek sok ikrája van. A ragadós ikra rátapad a vízinövényekre, majd meglehetősen gyorsan kel ki belőle a halivadék. A compó-ivadékok hamarosan népes rajokba verődve járnak moszatokból, parányi planktoni állatkákból álló táplálékuk után. A kifejlett compó sok gerinctelen víziállatot, iszapban élő rovarlárvát fogyaszt, de különös előszeretettel keresi a kisebb kagylókat és vízi-csigákat.

5, NÖVEKEDÉSE:

E faj lassú növésű, de hosszú életű.

6, JELENTŐSÉGE:

Számos legenda - vagy inkább babona - szerint a compó nyálkája gyógyító hatású. Régi angol horgászkönyvekben azt olvashatjuk, hogy a compó a halak, így pl. a csuka orvosa! A régi görög és római szerzők szerint is a compó nyálkája - orvosság. A compónak aranyszínű változata is van, melyet kerti dísztavakban tartanak. A múlt század végén - feltehetően Németországból - az angliai kertekben is megjelent. E hal pikkelyei aranyszínűek, a hal testét szabálytalanul elhelyezkedő barna foltok tarkítják. Mivel a többi kárászhoz hasonlóan szinte mindig a víz fenekének közelében tartózkodik, e változat nem lett különösebben népszerű.

Akvaristák és kerti tavasok között kedvelt változat az Arany compó.