Dalmát pisztráng (Salmothymus obtusirostris)

Korlátozás

Ország

Jellemzés

1, Lerása:

Oldalról lapított teste erősen nyújtott, hátmagassága élőhelye szerint változó, faroknyele magas és rövid. A farokúszó hátulsó szegélye a fiataloknál mindig kimetszett, az idősebb példányoké csaknem egyenes vonalú. Pikkelyei apróak, 101-103 az oldalvonal mentén, 20-21 a zsírúszó és az oldalvonal között (beleértve az oldalvonal pikkelyeit is). Feje kicsi, orra feltűnően tömpe; felső állkapcsa igen széles, rövid, a szájrés csak a szem középvonaláig ér. A vomer fogazása: a lemezen 2-6, a nyélen kettős sorban 9-18 fog van. Mellúszói hosszúak, hosszuk kb. a fele a mell- és hasúszók kezdete közti távolságnak.

2, Színezete:

Hátoldala a zöldestől a barnásig változik, oldalai világosabbak, a hasoldal sárgásfehér. A sebes pisztránghoz hasonlóan a test oldalain sötét, illetve az oldalvonal mentén és alatta világos udvarral körülvett piros foltok vannak. A fiatalokon sötét keresztsávokat látunk.

3, Testhossza:

25-40 cm, max. 50 cm.

4, Élőhelye:

Dalmácia hűvös, oxigéndús folyóvizei. Alfajok: S. o. oxyrhynchus (Narenta-folyó), S. o. kerkensis (Krka-folyó).

5, Életmódja:

A folyók állandó, nem vándorló hala. Október és december között ívik, ikráit sebesen áramló vízben, a kavicspadokba kotort ovális mélyedésbe rakja le.

6, Tápláléka:

Apró gerinctelenek (rovarlárvák, rákok, repülő rovarok), a kifejlett példányok halakat fognak.