Harcsa (szürke v. leső harcsa) (Silurus glanis (Linnaeus, 1758))

1, ÉLŐHELYE:

Hazai folyó- és nagy állóvizeinkben egyaránt előfordul. Kedveli az iszapos aljzatot, a parti szakaszt, ahol a vízinövényeket ,úszó nádszigeteket, vízbe dől fákat, tuskós, ágas-bogas, gyökereket talál magának.

2, SZÍNE:

Feje, háta szürkésbarna. Oldala világosabb szürkésbarna márványozott. A víz színéhez, fenékhez alkalmazkodik. A hát-, a mell-, a has- és a farokúszó sötétszürke. Létezik albínó változata is.

3, TÁPLÁLKOZÁSA:

Vizeink egyik csúcsragadozója. A nappalt inaktív állapotban tölti gyökerek, törések mentén, főként éjjel táplálkozik, rendkívül falánk. Nagyon jó szaglással rendelkezik, messziről kiszúrja a hal, a vér és a dög szagát. Elsősorban halakkal táplálkozik, de kiegészítő táplálékként megeszi a gilisztát, piócát, nadályt, kagylót, lótetűt, rákot, békát, vízimadarakat és emlősöket is.

4, SZAPORODÁSA:

Május végén, Júniusban ívik, amikor a víz hőfoka tartósan 19-22C fölé emelkedik. Ragadós ikráját víz alatti gyökerekre, vízinövényekre rakja. Ivarérettségét négynyaras korában éri el.

5, NÖVEKEDÉSE:

A legnagyobb ragadozó halunk, akár 100-150kg –t is elérheti megfelelő körülmények között. Háromnyaras korára eléri a 35-45cm-es hosszúságot és az 1-2kg-os súlyt. A tizenöt-húsznyaras hal 1,7-2m hosszú és 50kg körüli is lehet.

6, JELENTŐSÉGE:

Kiváló sporthal és elsőrendű haszonhal. Húsa zsíros, szálkamentes, főleg a fiatal legfeljebb a 4-5kg súlyú példányoké ízletes. Hazánkban és külföldön egyaránt keresett.