Kínai razbóra (Pseudorasbora parva (Temminck & Schlegel, 1846))

Eredeti hazája az Amur folyótól délre eső terület, Európába véletlenül került az amur és a busafajok ivadékaival. Hazánkban 1963-ban észlelték először. Jelenleg a Kárpát-medencében és a környező területeken él, de terjed. A könnyen felmelegedő nyugodt vizeket kedveli, legnagyobb állományaival a sekély tavakban és az alig mozgó vizű kisebb csatornákban találkozhatunk, de a hegyi patakok kivételével szinte minden típusú vízben fellelhető.

Apró termetű faj, a nagyobbak hossza 8-10, legfeljebb 12 cm lehet. Teste megnyúlt, oldalról lapított. A fiatalok nyúlánkabbak, az idősebbek vaskosabbak és zömökebbek, hátuk és faroknyelük magasabb.
Hátvonalának íve a hátúszó kezdetéig domború, onnan kezdve enyhén homorú. Feje alacsony és kúpos, orra rövid, a hossza alig nagyobb a szem átmérőjénél. Fölső állású szája kicsi, hasítéka meredeken fölfelé irányul. Hátúszójának és farokalatti úszójának széle domborúan ívelt. Pikkelyeinek hátsó széle sötétebb árnyalatú, ami olyan hatást kelt, mintha a bőrből kidomborodnának. A fiatalok és az ikrások oldalán egy sötét csík húzódik végig az orrtól a szemen át egészen a farokúszóig.

Kezdetben csak igen apró planktonszervezeteket fogyaszt, később nagyobb planktonrákokkal, rovarlárvákkal, valamint a víz alatti tárgyakon és növényeken kialakuló élőbevonattal táplálkozik. Március közepétől június végéig ívnak több részletben valamilyen szilárd aljzatra. Az ikrát a hím kikelésig őrzi, gondozza.