Menyhal (Lota lota (Linnaeus, 1758))

Egyetlen tőkehalfélék családjába tartozó halfajunk. Az élénkebb sodrású hideg vizet és a kemény aljzatot kedveli, ezért nagyobb folyókban érzi igazán jól magát. Éjszakai életmódú, fenéklakóhal, többnyire a kövek között vagy a part üregeiben búvik meg. A nagyobb példányok hossza 40-50 cm, ritkán 60 cm körüli.

Nyúlánk, a feji részén fölülről, farki részén oldalról lapított hal. Feje aránylag rövid, de széles, orra közepesen hosszú, a szeme kicsi. Szája nagy, félig alsó állású, benne apró, hegyes fogak ülnek. Szájhasítéka vízszintes, oldalról nézve a szem alá, többnyire annak hátsó vonaláig ér, alsó állkapcsáról egyetlen bajuszszál csüng. Az első hátúszó nagyon kicsi, a második viszont a lekerekített farokúszóig ér. Farokalatti úszója nagyon hosszú. Különálló farokúszója – ami alapján könnyen, első látásra elkülöníthető a harcsától – kicsi és szimmetrikusan lekerekített. Hasúszói szokatlanul elöl, a toroktájon helyezkednek el. Pikkelyei nagyon aprók, alig észrevehetők. Oldalvonala a test elején folytonos, a farokúszó közelében szakadozott. Testének színe zöldesbarna sötétebb márványozással.

A fiatalabb egyedek táplálékát elsősorban fenéklakó gerinctelen állatok alkotják, a 20 cm fölöttiek viszont áttérnek a ragadozó életmódra, egyre inkább halakat fogyasztanak.