Süllő (Sander lucioperca (Linnaeus, 1758))

1, ÉLŐHELYE:

Eredetileg a Fekete-, Keleti- és a Kaszpi-tengerbe ömlő folyók vízrendszerében élt, de telepítésekkel ma már eljutott Angliába és Nyugat –Európába is. Álló és folyóvizekben egyaránt előforduló, kemény medret és Oxigénben gazdag szakaszokat kedveli. Többnyire a fenék közelében tartózkodik és csak az esti, éjszakai vagy hajnali táplálkozásakor jön a felszín közelébe.

2, SZÍNE:

Háta szürkés-zöldes kék vagy olajzöld. Ez a szín világosabb kékes olajzöld vagy ezüstös oldalaira függőlegesen húzódik. Hasa piszkosfehér (tejeseknél sötétszürke), ritkábban fehér.

Páratlan úszóin sávok találhatóak, szürkék, a párosak csak tisztán sárgásszürkék vagy világosszürkék. Különleges színezetű a balatoni fogassüllő ezüstös testén kékes mintázatával, amit a tó opálos vize idéz elő.

3, TÁPLÁLKOZÁSA:

Lárvakor után, apró szája miatt csak a legapróbb planktonállatokkal (kerekesférgekkel) tudja elkezdeni a táplálkozást. Már az első nyáron, 4-6cm-es korában ragadozóvá válik. Ha lemarad és nem éri el a 9-12cm –es méretet a tél folyamán elpusztul vagy a nagyobb fajtársai áldozatává válik. A nagyobb példányok már főleg halevők, de ritkán előfordul, hogy gilisztát vagy más puhatestűt is elfogyaszt. Kedvenc csemegéi: sügér, durbincs, bodorka, fenékjáró küllő, naphal, keszegivadékok és nem utolsó sorban a sneci.

4, SZAPORODÁSA:

Március végén párosan ívnak. Hajszálgyökerekre rakják az ikrákat (fűz, nyár, nád) növényzettel, algával benőtt köveken, a tejes 1m átmérőjű részt a farokuszonyával kitisztít, odacsal egy ikrást, megtörténik a nász, majd később a tejes az ikrák keléséig védi azt. Egy ikrás testsúlykilogrammonként 50-200.000db ikrát rak .

5, NÖVEKEDÉSE:

Nagyon fontos, hogy az ivadéka első tél beállta előtt elérje a 5-7 cm-t, mert csak így tud biztonsággal ragadozni a szájából gyorsan kinövő keszegfélék ivadékaiból. Az 1. évben 9-16cm, a 2. évben 15-26, a 3. évben 22-28, a 4. évben 26-45, az 5. évben 35-52cm hosszúságú. Fogasnak hívjuk a 1,5kg (50-52cm) feletti példányokat.

6, JELENTŐSÉGE:

Legnemesebb és leghíresebb (balatoni fogas), legkeresettebb húsú haszonhalunk. Húsa szálkátlan, zsírszegény, igazi gasztronómiai csemege. Vízszennyezések miatt, a folyók nagy részén állománya lecsökkent, életfeltételei romlanak. Állomány fenntartását nem megfelelő körülmények között, csak mesterséges neveléssel előállított még több 4-6cm-es illetve 10-15cm-es egynyaras halakkal való telepítés oldhatja meg.