Szilvaorrú keszeg (Vimba vimba (Linnaeus, 1758))

Eredetileg félsós tengeröblökben élő és onnan szaporáshoz a folyókba fölvándorló faj volt, de idővel állandóan édesvízben maradó populációi is kialakultak – a hazai állományok is ilyenek. Áramláskedvelő faj, így előfordulása nagyobb folyóvizeinkben – a Dunában, a Tiszában, a Drávában – tipikus. A kifejlett egyedek általában 20-30 cm-esek, de a nagyobb példányok a 40 cm feletti méretet is elérhetik. Nyúlánk, oldalról lapított, mérsékelten magas hátú hal. Közepes nagyságú fejéhez mérten hosszú, a szem átmérőjénél nagyobb orra a fölső állkapocs elé nyúlik.
Nevét az orra színéről kapta, mely kékes színezetű és kissé gömbölyded. Szája alsó állású, alulról nézve U alakú, ajkai lekerekítettek, nem éles szélűek. Farokalatti úszójában 18-22 elágazó sugár számlálható. Táplálékát rovarlárvák, férgek, egyéb puhatestűek teszik ki, melyeket főleg a vízfenékről gyűjti, mivel többnyire az aljzat közelében tartózkodik. Május-júniusban ívik, az ikrákat a folyók sekély, kavicsos medrében rakja le.