Leírás:
A viza a legnagyobb édesvízi hal, hossza elérheti a 4-6 métert, testtömege meghaladhatja az 1000 kg-ot, életkora pedig a 100 évet. Élőhelye a Kaszpi-, Fekete- és Azov-tenger, valamint az Adriai-tenger, bár utóbbiból csak néhány példány jelenléte került dokumentálásra. Tipikus vándorló (diadromous) hal (Holcik 1989).
Ivarérettségét a többi tokfélénél idősebb korban éri el; természetesvizi körülmények között a tejesek 14-18 évesen, az ikrások 16-23 évesen szaporodnak először. A viza a tavaszi „nagyvíz” idején ívik, amikor a vízhőmérséklet eléri, ill. meghaladja 6-7oC-ot, de ívása 20-21oC vízhőmérséklet mellett már megszűnik. Az egyéb vándorló tokféléknél a folyókon feljebb elhelyezkedő ívóhelyeire a folyók legmélyebb szakaszain vándorol Az ívóhelyeinek aljzata leginkább köves, sziklás, kavicsos, és csak nagyon ritkán ívik homokos, agyagos, iszapos területen. Relatív termékenysége tág határok között változik; a nőstények petefészkében testtömeg-kilogrammonként általában 3300-13100 (átlagosan 6000-7000) ikraszem termelődik. Az ikraszemek tömege 25-30 mg, vagyis 1 gram ikrában 30-40 db ikraszem található. 12,5 C-on a kelés a termékenyülés után hozzávetőleg 200 óra elteltével történik meg. A kikelt lárvák mérete 12,5-14,5 mm között változik.
Az ivadékok a folyón lefelé történő vándorláskor nagyon gyorsan adaptálódnak a víz növekedő sótartalmához, már életük második hónapjában képesek megélni a 12 ppt sókoncentrációjú vizekben. Már nagyon fiatalon rátér a ragadozó életmódra és különböző halfajok lárváira és ivadékaira kezd vadászni. Az idősebb példányok a halakon kívül még vízimadarakat, sőt fókákat is fogyasztanak.
A viza parazita-faunája 30 fajt tartalmaz, melyek között a férgek dominálnak. A petefészek ikráiban néha a Polypodium hydriforme nevű féreg élősködik.
A viza egyike volt a kereskedelmileg legjelentősebb édesvízi halaknak. Hatalmas állományai voltak a Kaszpi-tengeri régióban, de a folyókon épített gátak következtében természetes szaporodási lehetősége a minimumra csökkentek ezen a vízgyűjtő területen. Jelenleg állománypótlása mesterséges szaporításból származó ivadékokkal történik (Pirogorskii et al., 1989). Az ikrás viza és a tejes kecsege keresztezésével létrehozott hibridet, a „bestert” több akvakultúrás gazdaságban is nevelik nagyon jó minőségű ikrájáért.
