A Duna ajándéka

Időpontja: 2017-02-08

A Duna ajándéka

2017. február 08. - Nehéz a horgászok élete ezekben a napokban. A jég, majd a jeges ár marasztalja otthon az embert, nyugton a felszerelést. Mikor csak ábrándozás a parton lenni, bizony egy vers könnyíthet a vágyakozáson, vagy éppen felerősíti azt. Így tehet ez a szerzemény is: A Duna ajándéka Mily nagyszerűen lépi át a hegyet, Bömbölve zúgva törve földet s követ, Duzzadó erővel szelve át a tájat, Csak itt-ott lát legelésző nyájat. Ó mily szilaj szenvedély kísér, Gubancos sziklák szőtte meredély, Csipkés hófödte bércek ölében, Idegen nyelvű emberek körében. Társává fogad tétova ereket, Tévelyegve kerülget rút hegyeket, Míg végre a dévényi kapuhoz elér, Hol a Morvával bebocsátást kér. Ott virraszt a bércen egy évezrede, Ott a magyar nép emlékezete, Ott, ott lép be már kevésbé zúgva, Ott, magyarhonban a földre borulva. Mosolyogva dobban meg a szíve, Megnyugszik itt a szilaj-vad lelke, Hisz érti itt az emberek szavát, Ölében ringatja tenger halát, madarát. Míg e földön szelíden keresztül haladt, Áldotta őt a vándor ki majdnem eltikkadt, Partján álltak bolyongó ménesek, gulyák, mindahányan megértették szavát. Magyar honban így érett felnőtté, Tudják ezt itt, bárki is kérdezné, Ahol még értették a magyar nép szavát, Ott, e néptől kapta ajándékba a Tiszát.

(www.mosonihorgasz.blogspot.hu)