A jó pergetőzsinór titka

Időpontja: 2016-11-08

A jó pergetőzsinór titka

Nem lehet elégszer hangsúlyozni: nem mindegy, milyen zsinórral pergetünk. A napi többszáz, esetleg többezer dobás más horgászzsinórt igényel, mint a békés halak horgászata, ahol a damil nincs kitéve akkora megterhelésnek.

A megfelelő pergetőzsinór legfontosabb tulajdonsága a csekély nyúlás, a lágyság, a jó csomótűrő képesség, és a tökéletesen sima, kopásálló felület. A legjobb zsinórok „memóriája” gyenge, azaz egy dobás után már nem emlékeznek az orsó dobján fölvett alakra. Régen a pergetésre használt zsinórok merevek, sprődek voltak, emiatt gyakran volt gubancunk, s bizony bosszantó volt horgászat helyett a bogozással bíbelődni. A lágyabb zsinór kevésbé hajlamos karikákban leugrani a dobról, és a csomót is jobban állja. Arra azonban vigyázni kell, hogy a lágyság ne párosuljon túlzott nyúlással, hiszen bevágáskor a  horognak kemény, csontos csuka- vagy süllőszájat kell átütnie. A mai modern damilok gyakorlatilag rendelkeznek minden olyan paraméterrel, ami a jó zsinórok kritériumai.

A kiszerelés sem mellékes. A boltok többnyire 100 méteres tekercseken kínálják a portékáikat, ennél azonban sokkal jobb a nagyobb kiszerelést (150-250 m) választani, egyszerűen azért, mert a zsinór minden egyes kötés, csomózás alkalmával, néhány centivel megrövidül. A gyakori használatnál ez már métereket tesz ki, és minél kevesebb zsinórunk marad a dobon, annál kevésbé tudunk távolra dobni. Ha ráadásul „életünk halát” sikerül megakasztani, szükség lehet a fárasztáshoz a több zsinórra.

Természetesen a zsinór színe sem mellékes. Kerüljük a rikító színeket, mert azok riasztják a halat. Sok gyártó legfontosabb szempontként tünteti fel a damil láthatóságát pl. éjszaka, ám a pergetés során ez keveset számít. Legjobb az átlátszó, fehér zsinór, amely a vízben szinte láthatatlan, esetleg a zöld, vagy a barnás színárnyalatok. Ez attól is függ, milyen tisztaságú vízben pergetünk.

Gyakori kérdés, hogy monofillel, vagy fonottal jobb-e pergetni? Sokan irtóznak a fonottól, mert nem elég lágy, és gubancolódáskor sokkal nehezebb kibogozni. Ám ha valaki kipróbálja a fonottat, azonnal tapasztalja a legjobb tulajdonságát: nem nyúlik. A 40-50 méterre történő elakadást ugyanúgy érzékeljük, mintha a lábunk előtt lett volna kapásunk: közvetlen a kontaktus a műcsalival és a hallal. Persze megvan a hátránya is. Mivel nem nyúlik, egy rossz fékbeállítás esetén, a rövid madzagon odavágó termetes hal eltörheti a botot, jobb esetben csak a horgot hajlítja ki, és úgy old kereket. Csomótűrő képessége sem a legjobb. Egy rosszul megkötött csomó, akár felére képes lecsökkenteni a fonott zsinórok szakítószilárdságát. Speciális csomókat igényelnek.

Másik hátrányuk, amely mind a mai napig komoly gátat szab az elterjedésüknek, az áruk. A jó fajta, pergetésre is alkalmas fonott bizony sokba kerül. Ami mellette szól, az a tartósság, a megbízhatóság és az élmény, ami a használatánál jelentkezik. Aki még nem használta, annak lényeges, hogy a féket nagyon precízen állítsa be. Fonott zsinórt használva erősen csökkenthetjük a beszakadt, elvesztett műcsalik számát, tehát ez is mellettük szólhat. Egy tekercs, igen intenzív használat mellett is minimum egy évig kitart. A fonott zsinórok hátránya sokak szerint, hogy durvábbak, s például nagyobb terhelést jelentenek a botgyűrűkre is. Ez csak részben igaz, a mai botok SIC-gyűrűi alig-alig kopnak, jól bírják a gyűrődést.

Akár monofilt, akár fonottat használunk, az egyik legfontosabb szempont, hogy a zsinórra nem szabad sajnálni a pénzt, mert az olcsóság megbosszulhatja magát. A gyengébb minőségű zsinór hosszabb fárasztásnál, vagy hirtelen fellépő erőhatásnál egész egyszerűen elszakad. Így lehet az olcsó a drágább, hiszen ha egy-egy horgászat alatt 4-5 drága wobblert, körforgót elveszítünk, az többe kerülhet, mint egy tekercs zsinór.

Forrás: http://vasarnap.ujszo.com/Kövesdi Károly