A nádi pontyozás rejtélyei

Időpontja: 2011-06-26

A nádi pontyozás rejtélyei

2011. június 26.

Pontyozáshoz számos módszer kínálkozik, ezek közül az egyik legizgalmasabb a nádi horgászat. Amikor az első botom a kezembe vettem, az egyetlen tuti módszer volt, lévén akkor még a bojlis, a feederes horgászat ismeretlen hazánkban.

A nádi horgászat, amint a neve is mutatja, a nádas közvetlen közelében, nádszélen, nádöbölben, belső nádlyukakban történik. Itt kell kiválasztani egy jó helyet. Érdemes kifigyelni a halak mozgását, s ez alapján lecövekelni.

A nádi környezet egészen más viszonyokat teremt horgász és hal között mint a nyílt vízi. A nádas a maga sűrű, kemény szálú világával számos olyan előnyt nyújt a halnak, egyfajta biztonságot ad számára, nem is gondolja, hogy a horgász itt is felüti a fejét. Kusza nádszövevények között semmi esélyünk sincs a hal megtartására, ezért a nádi horgászhely mindig egy kis tiszta víz felület, vagy ritkás nádas legyen. A kiválasztott helyet érdemes alaposan feltérképezni, nincsenek-e tuskók, nádtorzsák, egyéb víz alatti akadók, amik megtréfálhatják még az öreg pecást is.

Ha van idő szoktató etetésre, könnyebb a dolgunk, pár nap után már jó eséllyel horgászhatunk. Csupán arra kell ügyelni, hogy ugyanabban az időszakban szórjuk be a kaját. Etetéshez évtizedekkel ezelőtt főleg kukoricát, esetleg búzát, főtt krumplit használtak. Ha a szemes takarmány a választás, jobb, ha egy picit elő van főzve. Ma már nem ritka a saját bojli használata sem. A vásárolt bojli nagyon drága, ezért ebből több tízkilót felhasználni luxus, persze van aki ezt is megengedheti magának.

Csaliként mindig ugyanazt érdemes használni, amivel az etetés történik, lehetőleg az ízesítés is ugyanaz legyen. Arra kell számítani, hogy akár órákat is ott kell kucorogni a csónakban, mire megjön a kapitális hal, ezért olyan csali kerüljön a horogra, ami bizonyossággal nem ázik le. Ha nem akarjuk, hogy keszegek randalírozzanak az etetésen, nagyszemű anyagot kell bejuttatni.

Nádi horgászathoz hosszú, 3-3,5 méteres erős bot kell, hiszen a halat azonnal el kell fordítani a növényről. A túl hosszú bot sem jó, mert a csónakban zavaró tud lenni, a röviddel pedig nem tudjuk vezetni a halat. Az optimális megoldást a hely és a tapasztalat adja.

A bothoz passzoló, megfelelő erősségű zsinórt kell használni. A túl vékony, ha megsérül, szinte azonnal szakad, lemaradhatunk a halról. A vastag pedig merev. A mai modern monofil zsinórok már 0,30-0,40 milliméteres átmérő mellett megfelelő, 12-20 kilós szakítószilárdsággal bírnak, ami jó esélyt ad a horgászathoz. Az orsókat sem szabad alulméretezni. Igaz, hogy nem kell a dobra több száz méter zsinárt csévélni, de itt meg kell tudni fogni a halat, egy ötcsapágyas ötvenesnél ne adjuk alább.

A nádi horgász kétféle úszótípust használ, feltolóst vagy felfektetőst, gyakoribb a feltolós úszó használata. Az úszó ki kell bírja a kemény harcot a nádi könyezetben, erre csak a masszív zsinórkarika rögzítésű, rugalmas anyagból készített antennájú, testesebb úszók képesek.

A nádi pontyozáshoz leginkább a rövid száru, vastaghúsú, öblös formátumú horgok használatosak, a horogméret a 2, 1, 1/0 esetleg a 2/0-ás.

Forrás: www.naplo-online.hu