A süllő horgászatának módszerei - Fenekezés

Időpontja: 2020-06-23

A süllő horgászatának módszerei - Fenekezés

Süllőt a legkülönbözőbb módszerekkel foghatunk. Eredményességünk elsősorban attól függ, hogy megfelelően alkalmazzuk-e a különböző vizeken az egyes módszereket.

Van, hogy az élő kishallal való horgászat a legjobb választás, van, amikor wobblerrel, twiszterrel, vagy gumihallal való pergetés adja a legjobb eredményt, de nemritkán az egyszerű fenékólmos módszer vezet célra.

De vegyük sorra ezeket a módszereket.

Fenekezés

Bár távolról sem mondható a legsportosabb süllőzési módszernek, bizonyos esetekben mégis nagyon jól hasznosíthatjuk a fenékólmos felszerelést. Elsősorban mély, sodró folyóvízen célszerű alkalmaznunk, tartások vagy medertörések környékén. A csali legyen élő kishal, halszelet vagy „megtört” kishal. Ez utóbbi sokszor eredményesebb az élő csalinál. Ezt a csalit úgy készítjük el, hogy a megölt, vagy elpusztult kishalat a gerincénél több helyen megtörjük, és a hal húsát hüvelyk – és mutatóujjunk közt erőteljes nyomkodással alaposan megpuhítjuk, vigyázva arra, hogy a hal egyben maradjon. Így a merev kishalból egy lágy, a zamatanyagokat magából jobban kibocsátó csalit nyerünk. Ez a csali összehasonlíthatatlanul nagyobb vonzerőt gyakorol a süllőkre, mintha a döglött kis halat ilyen előkészítés nélkül tűztük volna horgunkra. Fenekezésre a hagyományos 2,70–3 méteres teleszkópos vagy kétrészes botokat ajánlom, 40–80 vagy 50–100 grammos dobósúllyal. A bot csúcsa ne legyen túl merev. A zsinór legyen jó minőségű 0,20–0,25 mm-es, aszerint, hogy mennyire akadályos a terep, mekkora a tartás vagy medertörés, illetve mekkora süllőkre lehet számítani. A viszonylag nagy tömegű (50–100 g) fenékólmot legjobb rögzítve szerelni. A hosszú szárú 1–2/0 számú horgot közvetlenül a főzsinórra kössük. Horgunkat a csalihal mindkét ajkán szúrjuk át. Általában a süllő horgászása nagy türelmet és figyelmet igényel. Elbámészkodni nem szabad, mert a kapás lényegében egy – két másodpercre szorítkozik. Amikor a bot bólint egyet-kettőt, a második bólintásra határozottan be kell vágnunk, különben az óvatos süllő legtöbbször otthagyja a csalit. Akadályos, köves vagy esetleg iszapos mederfenéknél használhatunk végólmos szereléket. Itt az előkét(ami 30–40 cm hosszúságú kell legyen) a végólomtól 40–50 cm-re két ütköző közé karabineres forgóval szereljük. Ez a lengedező csalihal, halszelet nagy vonzóerővel bír a süllő számára. Nekem a fenekező módszerek közül a legszimpatikusabb, és talán a legfogósabb a csúszó ólmos szerelék. Ez abból áll, hogy az ólom két ütköző közé van beszerelve. Ez után következik egy karabineres forgókapocs, amire a körülbelül 30 cm – és előkét kapcsoljuk, de lehet a horgot a főzsinórra, abban az esetben, ha nagyobb süllőkre számítunk. Ennél a szereléknél, ha állóvízben vagy lassú forgókban horgászunk használhatjuk a kapásjelzőt, ami sokkal érzékenyebben mutatja a süllő kapását. Itt már érdemes „nyeletni” a süllőt. Hagyjuk, hogy a kapásjelző többször le – fel mozogjon, és csak amikor már „ragad” a bothoz, akkor vágjunk be.

A következő részben az úszóval való süllőzést mutatom be Önöknek.

Szerző: Kádár Tibor

Forrás: http://www.nyugatijelen.com