Az ideális süllőcsali

Időpontja: 2011-11-01

Az ideális süllőcsali 2011. november 01.

Örökké visszatérő kérdés, hogy mekkora is valójában az ideális süllőcsali, és ezért mekkorát ajánlatos használni...

Először is nem árt foglalkozni a süllő táplálkozási szokásaival. Ha kisméretű falatot szemel ki, azt a farok felől támadja meg, ha meg túl nagyot, akkor a fej felől. A süllőre jellemző, hogy bizonyos nagyságig zsákmányát mindig a farok felől kezdi el nyelni. Úgy tűnik, azért részesíti előnyben a kisebb méretű halakat, mert ezeket hátulról könnyebben meg tudja támadni. A csuka ezzel szemben zsákmányát a megragadás után először megfordítja, hogy fejjel előre nyelhesse le. Természetesen van olyan eset is, amikor zsákmányát azonnal hátulról kapja be. A csuka azonban rendszerint zsákmányát először a „rendes felére” fordítja, így nincs problémája a nagyobb falatokkal sem.
A kisebb szájú süllőnek nehézséget okoz, ha nagyobb halat a farok felől kezd el nyelni, mivel ilyenkor zavarják a felpördülő pikkelyek, az uszonyok sugarai, vagy a szúrós kopoltyúfedél.
Akváriumokban végrehajtott kísérletek is bebizonyították, hogy a süllő mindig a kisebb zsákmányt választja. A baráti és ismeretségi körömben folytatott eszmecserék is többé-kevésbé megerősítették ezt a tapasztalatot. Számtalan vízen és terepen különböző időpontokban különböző csalihalmérettel végzett kísérleteink során megállapodtunk abban, hogy az ideális csalihalméret a 7 és 14 centiméter közötti.
Bár meglehetősen sok süllőt fogtam akár kétszáz grammosnál nagyobb keszeggel csalizva, nagyon sok kudarc ért, amikor ekkora falatot kínáltam ennek a ragadozónak. Megállapítást nyert, hogy szerényebb méretű csalétekkel lényegesen nagyobb az esély arra, hogy jól megakasztjuk a süllőt. Következésképpen eljutottunk a kisebb mérethez, például a félbevágott kishalhoz, vagy az igen fogós filéig, amelyet legtöbbször páternoszter-szereléken kínálunk fel. Kiegészítésként gyakran szoktam bevetni egy másik szereléket is, melynek horgára élő csalihal kerül, hogy a süllők valami mozgást is érzékeljenek.

Nemcsak az így elért sikereink, hanem a fogott süllők gyomortartalmának vizsgálata is igazolta feltevésünket. A négy különböző folyón, három tavon és egy más jellegű állóvízből származó süllők zömének gyomrában kishalat találtunk. A kishal fogalmát azonban közelebbről is meg kell magyarázni a süllő nagyságának függvényében.
A 40–82 centiméter nagyságú süllők gyomrában 10 és 15 centi közötti zsákmány volt. Sőt nagyobb süllőknél is előfordult, hogy gyomrukban kizárólag 4 és 7 centis kis halakat találtunk. Kivételt képezett egy 88 centis, amely egy húszcentis keszeget nyelt el, és annak farka még kilógott a szájából. Ha a süllő beéri kisméretű halakkal, akkor logikus a kérdés: vajon mitől növekszik gyorsan? Az egyik lehetőség az volna, hogy a táplálékát jobban értékesíti, mint a többi ragadozó. Ez azonban halfiziológiai kérdés, melybe horgász aligha szólhat bele érdemlegesen. Ezért a másik lehetőség számomra szinte tényszerű. Eszerint a süllő szívesebben eszik sok kisebb halat, mint kevesebb nagyot. Ez különbözteti meg a süllő természetét a csukáétól, amely állítólag addig jár nagyobb zsákmány után, amíg megéri neki a fáradságot. Hogy ez igaz-e, azt horgász nem mondhatja biztosra. Az viszont tény, hogy a kis csukák rákapnak akkora csalira, amekkorával a velük azonos méretű süllők nem is kísérleteznek.
A horgászatnál mindig az alapkörülményekhez kell hangolni a módszert, nem a kivételekhez. Éppen ezért amikor süllőre csalihallal horgászok, az esetek 95 százalékában 7 és 14 centiméter közötti csalihalakat gyűjtök. Ez már annyira szabályszerű, hogy a műcsalikat is ennek a méretnek megfelelően válogatom ki.

Forrás: www.magyarszo.com