Élő génbank és ponty adatbázis

Időpontja: 2011-11-18

Élő génbank és ponty adatbázis 2011. november 18.

A hazai pontyállományt az élőhely-vesztés mellett a genetikai keveredés is veszélyezteti. "A pontyfajták katalógusában" 60 nemzeti fajtát tartanak számon.

A genetikai keveredés miatt kevés tiszta genetikájú populáció létezhet a hazai vizekben - összegezték ponttyal kapcsolatos tapasztalataikat a szarvasi Halászati és Öntözési Kutatóintézet (HAKI) munkatársai. Az állattenyésztés többi ágához viszonyítva a halak háziasítása és tenyésztése több ezer éves késéssel indult el. Ugyan a tenyésztett fajok száma ma is töredéke a vad fajok számának, viszont jóval több fajon alapul, mint az állattenyésztés egyéb ágai. A világ haltenyésztését egyébként Kína uralja a termelés 63 százalékával. Kínán kívül Ázsiáé további 26 százalék, míg a világ többi része mindössze 11 százalékon osztozik. A legnagyobb volumenben tenyésztett halfaj a fehér busa, az amur és a jól növekvő, jól halászható, kitűnő húsú ponty.

A hazai halastavakon 2010-ben mintegy 14 ezer tonna halat termeltek, a ponty egyértelmű dominanciája (76 százalék) mellett. A fontosabb pontytenyésztő országokban szinte mindenütt foglalkoznak a ponty genetikai állományának megőrzésével. Magyarországon 2008-ban összesen 60 "nemzeti fajtát" (köztük 4 vad fajtát) és 25 "külföldi fajtát" írtak le a "A pontyfajták katalógusában".

Az ősi hazai vadpontyok egy-egy tájegységen belül is különböző vízrendszerekbe jutottak el, ahol a helyi környezeti viszonyokhoz alkalmazkodva eltérő testformájúvá vagy színezetűvé váltak. Magyarországon ilyen a Dunai nyurgaponty, a Tiszai nyurga- és tőponty, a Kis-balatoni sudár ponty vagy a Velencei-tavi nyurgaponty. Ezek egy élőhelyen belül genetikailag viszonylag egységes állományt mutatnak, de egymástól különböznek. A pontyfajták másik nagy csoportja a nemes pontyoké, melyek tudatos szelekciója Európában a 14. században kezdődött - Magyarországra az 1800-as évek végén kerültek az első nemes pontyfajták. A két világháború között már több új, hazai tájfajtáról beszéltek - ilyen például a tatai pikkelyes, a hortobágyi pikkelyes és tükrös, a szegedi tükrös és a palkonyai tükrös pontyfajták.

Az 1960-as években vetődött fel a környezeti feltételeket gazdaságosabban kihasználó pontyfajta nemesítésének gondolata. Ezt a munkát a szarvasi, mai nevén Halászati és Öntözési Kutatóintézet (HAKI) indította útjára. Első lépésként Szarvasra kerültek a jelentősebb hazai halgazdaságok pontyfajtái. Később a génbank állománya külföldről származó fajtákkal is kiegészült, így abban az 1970-es évek közepére 15 hazai és 14 külföldi pontyfajta kapott helyet. Az élő génbank mellett a HAKI mélyhűtött spermabankot, szövetgyűjteményt és speciális "pontyos" adatbázist is fenntart.

A talán legfontosabb uszonyos tulajdonságait évtizedek óta kutató szarvasi szakemberek szerint a ponty európai alfajának hazai populációi lassan, de folyamatosan hanyatlanak. Ennek egyik oka, hogy a vad populációk egyedei hibridizálódnak a vadvizekbe kihelyezett vagy kiszökött tenyésztett egyedekkel, ázsiai eredetű pontyokkal, illetve ezek hibridjeivel. A hanyatlás másik fő oka a folyószabályozások miatt bekövetkezett élőhelyvesztés és élőhely-degradáció.

A haltenyésztés genetikai alapjainak megőrzése című, a napokban megjelent tanulmány szerzői - Jeney Zsigmond, Váradi László, Lehoczky István, Bakos János, Nagy Zoltán Tamás és Bercsényi Miklós - szerint nagy valószínűséggel már csak nagyon kevés genetikailag tiszta ponty-populáció létezik természetes vizeinkben. (Éppen ilyen ok miatt, a ponty vad változatát a Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) vörös listáján a sebezhető fajok között sorolják fel, melyek kipusztulása középtávon várható.)

A tájfajták fenntartásának jelentős plusz költségeit a piac jelenleg nem fizeti meg, a mai körülmények között erre csak állami támogatással kerülhet sor - csakhogy az érvényes rendeletek szerint a magyarországi őshonos ponty-tájfajták nincsenek a támogatott állatfajták között. A szarvasiak szerint szakmailag indokolt lenne ezen fajtáknak az államilag támogatott fajták listájára való újbóli felvételük.