Élővé teszik a mohácsi Dunai-holtágakat

Időpontja: 2011-07-10

Élővé teszik a mohácsi Dunai-holtágakat 2011. július 10.

Béda-Karapancsán végéhez közeledik az a környezetvédelmi beruházás, amelynek célja a Duna és végső soron a Fekete-tenger tápanyagterhelésének csökkentése, a tájegység vizes élőhelyeinek helyreállítása.

Csak egy ugrásra Mohácstól, Kölked szomszédságában tizenegy kilométer hosszan kanyargó, tízezer hektárt felölelő holtágrengeteg található. A lenyűgöző, érintetlennek tetsző tájon azonban korábban többször is tömeges halpusztulás volt, ami azt támasztja alá, nem volt minden rendben a területtel.

A jelenség oka, hogy a Duna főága – a folyamszabályozásnak betudhatóan – az elmúlt száz évben mintegy másfél méterrel mélyebbre került. A mellékágak torkolatai elzáródtak, elkezdődött a területek feltöltődése és a vizes élőhelyek kiszáradása. Mivel a lezárt mellékágak és az árvízi területek már nem kötik meg a korábbihoz hasonló mértékben a folyóban található tápanyagokat, így azok sokkal nagyobb mennyiségben jutnak tovább a Fekete-tenger felé. Ez a jelenség nemcsak Bédán, hanem Gemenc térségében is fenyegető.

Világbanki támogatással a Dél-dunántúli Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság által megrendelt beruházás eredményeként azonban újra életre kelhetnek a vizes élőhelyek.

Összességében több százmillió forintot költhetnek a rehabilitációra. Béda-Karapancsán – pontosabban a Vizslaki-csatorna Belső-Béda holt-dunai torkolatának közelében – a munkálatok már a befejezésükhöz közelednek: ennek során mintegy negyedmillió köbméter iszapot, hordalékot emeltek ki a vízből. A mellékágak kotrása mellett olyan építmények kialakítására is sor került, illetve kerül, amelyek célja, hogy segítségükkel az árvizekkel érkező víz hosszabb ideig a területen maradjon, így a terület vízjárása közelíteni fog a természetes állapothoz.
Bátánál, a holtágban ugyancsak elkezdődött a munka: ott egy erősen feliszapolódott szakaszon végeznek mederkotrást, és zsilipet is építenek.

Tömegesen pusztultak a nagytestű halak

A holtágban legutóbb 2001 nyarán következett be tömeges halpusztulás, akkor több tíz mázsa haltetem – főleg nagyméretű busa, amur, harcsa, süllő és ponty – jött fel a víz színére. Az ezt követően elvégzett laboratóriumi vizsgálatok azt igazolták, hogy a nagy melegben a vízben oxigénhiányos állapot alakult ki, ezt pedig a halak nem bírták átvészelni. A meder mélyítése, a víz élővé tétele az ilyen kritikus helyzeteket is segít megelőzni.

Nem csak horgászoknak érdemes felkeresni

Béda-Karapancsa 1989 óta áll természetvédelmi oltalom alatt. Az erre vonatkozó szabályok betartása mellett a terület szabadon látogatható, Mohácstól alig negyedóra alatt elérhető autóval.

A holtágrendszer igazi horgászparadicsom, a vizes élőhely rehabilitációja után várhatóan emelkedik a halszaporulat, hiszen a vízszint emelkedése kedvez a halaknak, s így a fogási esélyek még inkább kedvezőek lesznek.

Bédára mindazonáltal nem pusztán a horgászoknak érdemes elindulni, hanem azoknak is, akik „csak” kirándulni szeretnének, a látogatóknak egészen különleges élményekben lehet részük. A nagyrészt ártéri erdőkből, vizekből, mocsarakból álló tájegység különösen értékes részei a százhúsz év feletti tölgyesek, valamint a vizes élőhelyek. Az öreg tölgyesek adnak otthont számos fokozottan védett madárnak – a rétisasok mellett kerecsensólymoknak is.

A zátonyt is kézbe vették

A Mohácstól északra elhelyezkedő Szabadság-zátonyon is a terület eredeti állapotának helyreállítását célzó beavatkozások zajlanak. A terület 2013-ig tartó rehabilitációja mintegy félmilliárd forintba kerül. A tájidegen fajokat eltávolítják, helyükbe őshonosakat ültetnek, és elbontják a dunai holtágat elzáró gátat. A munkálatokhoz kellő összeg döntő hányadát a mohácsi önkormányzat, a nemzeti park és WWF pályázati úton teremtette elő.

Forrás: www.bama.hu