Halászt cseleznek a balatoni halak, messze elkerülik a hálót

Időpontja: 2011-11-24

Halászt cseleznek a balatoni halak, messze elkerülik a hálót 2011. november 24.

Öt amur, négy busa, egy garda – nem éppen rekordfogás, de ahogyan a horgász-, úgy a halászszerencse is forgandó – vonhattuk le a Balatoni Halgazdálkodási Nonprofit Zrt. által szervezett szerdai látványhalászat tanulságát.

Meg aztán – hallottuk a Vonyarc halászhajó négyfős legénységétől – a busa rafinált hal, különösen ilyentájt, amikor lehűl a víz, nehéz rábukkanni, hogy merre felé bandáznak, vermelnek.

Zamárdi és Tihany között szerdán kevésbé vermeltek, hiszen mint a végén kiderült, ezúttal még amurból is több akadt a néhány nappal korábban elhelyezett, bójákkal megjelölt 1100 méter hosszú hálókba.
– Tiszta a víz, nem fúj a szél se – bocsátotta előre indulásunkkor Csanaki Gábor halász hogy azt sejti, nem lesz nagy zsákmány. – Van úgy, hogy a busa kikerüli a hálót, mert meglátja. Bezzeg ha zavaros volna a víz, ha a szél felkorbácsolná...

No még csak az kéne, mormogtuk magunk elé mi, médiások, mire a huszonnyolc éve halászó Csanaki (82 kilós, 2 méter 17 centis harcsa volt a legnagyobb fogása az évtizedek során) megjegyezte:
– Nem játék a Balaton. Háromszor kerültem már nagy viharba, nyolcvan kilométeres szélben. Megúsztam...

Busára mentek szerdán is a balatoni halászok, vagy helyesebb úgy fogalmazni, hogy mentek volna. Látványhalászat ide, vagy oda, a busa a média kedvéért sem jött tömegekben...
– Tavaly itt, Zamárdi partjai előtt százötvenesével fogtuk a halat, alig győztük, éjszaka is jönni kellett – emlékezett vissza a vízen, a Vonyarc fedélzetén Csanaki Gábor, a Balatoni Halgazdálkodási Nonprofit Zrt. halászcsapatának egyik legrutinosabbika. – Nagyon nagy víz a Balaton, azt kéne ilyenkor, késő ősszel kitalálnunk, hogy merre rajoznak. Úgy tűnik, itt Zamárdi közelében mostanában nincs szerencsénk, föl kell szedni a hálót és máshová telepíteni.

Dencs Pál hajóvezető, Fonyó László segédhajóvezető, Bogdán Gábor halászmester és Csanaki Gábor halász alkotta a szerdai legénységet. Valamikor tizenketten is voltak a halászok egy csapatban, tudtuk meg tőlük, de az egyrészt ugye más világ volt, másrészt meg a halászati módszerek is mások voltak. A hálójuk most kifejezetten a busa fogására alkalmas, ezért is néznek nagyot, mint szerdán is, amikor egy kósza, kicsiny garda is beleakad. Bezzeg a nagy testű busák kikerülték.
– Lehet szeretni ezt a mesterséget – így a halászok, amikor fölvetettük: egy-két fokban csónakba szállni a tó közepén hogy végignézzék a hálót, s ha még ráadásul olyan csekély a zsákmány is mint ezúttal, nem lehet valami szívderítő. Elárulták: érdekeltté vannak téve abban, hogy minél többet fogjanak, hiszen minél nagyobb a zsákmány, annál több a pénzük. De ha egyszer a busa kicselezi őket...

– Ugye hogy nem leányálom a halászok élete? – fogadta a halász-média csapatot a kikötőben Füstös Gábor, a zrt. vezérigazgatója.

Forrás: www.sonline.hu