Horog nélkül is lehet horgászni

Időpontja: 2017-01-16

Horog nélkül is lehet horgászni

2016. január 16. - A pecások körében Kövi Gábor nevét sokan ismerik. Egész életében műlegyes horgász volt, és nem is akármilyen, a szaklapokban publikált műlegyes történetei, az egyesületi életről szóló beszámolói sok fiatalt indítottak el a műlegyes horgászat felé. Mára a horgászat nála filozófiává vált, úgy horgászik, hogy nem használ horgot, és nem fog halat.

Kövi Gábor gondolkodó, és valószínűleg grafomán ember is, aki sokat ír az élet nagy kérdéseiről, és szívesen osztja meg véleményét másokkal is blogján. A horgászatról is szívesen mesél, amely nála mára már filozófia, úgy horgászik, hogy nem használ horgot, és nem fog halat. Egy ilyen „horgászatra” kísértük el. A fagyos délelőttön egy bakonyi pataknál találkoztunk. Bár kint óriási zúzmarás köd volt, az erdőben futó patakvölgyben fagypont felett volt a hőmérséklet.

A mai horgászkultúra szerint a sporthorgász a lehetőség szerint a legkevesebb kárt okozza a halban. Jelenleg legsportszerűbbnek a C&R horgászatot tartják, azaz a „fogd meg és engedd vissza” módszert, mely szerint a horgász a kifogott halat mérlegelés és fotózás után elengedi, fejtet-te ki véleményét. Szerinte a C&R horgászat is árt a halnak, különösen az érzékenyebbeknek, ilyen például a sebes pisztráng vagy a pénzes pér.
Egyébként sok olyan víz van külföldön, ahol azért nem engedik visszadobni a halat, mert a megakasztott halak gyakran elpusztulnak. Sokszor a horog által okozott seb fertőződik el, de gyakran a fárasztás okozta végkimerülés okozza a vesztüket. Ezeken a vizeken az ember egy adott számú halat megakaszthat, de azt el is kell tennie. Itt a C&R módszer szelleme eltűnik, mert meg kell ölni a halat és el kell vinni. Ez sem a kíméletről szól.

Az én felfogásom szerint a horgászat értelme a természet, a hal szépségében és a kapás izgalmában való elmerülés. Ha azt szeretnénk, hogy a hal ne károsodjon és az élmény is meglegyen, ahhoz a halat nem szabad megakasztani, nem szabad fárasztani. Sokan csodálkoznak, milyen horgászat az, ahol az ember meg sem akasztja a halat. Műlegyezésnél megteheti az ember, hogy elkészíti a kis rovart utánzó csaliját, de a horgot kihagyja belőle. Így az akció megmarad, a halat látjuk, sőt sokkal többször láthatjuk azt az akciót, ami miatt a horgászatot szeretjük: hogy a hal kap.
Megcsodálhatjuk szépségét, élénkségét, és ezt akár négyszer-ötször is meg tudjuk ismételtetni a hallal anélkül, hogy az rájönne, mi történik vele: mindenáron meg akarja fogni azt a legyet. Ugyanakkor megkapjuk a műlegyezés szépségét: a dobás pontosságát, a légy jó felépítését, elkészítését, elmerülhetünk a környezet szépségében, számomra ez jelenti a valódi sporthorgászatot. Itt nincs horog, és akár egy nagyon egyszerű bambuszbottal is lehet horgászni, gyerekkortól gyakorolható, ráadásul nem kell milliókat, vagyonokat költeni a felszerelésre.
Kövi Gábor sem horgászott mindig így, pedagógus volt, vallomása szerint egész életében a lelki, szellemi fejlődés vágya vezette. - Mindig úgy próbáltam élni, hogy azzal a lehető legkevésbé ártsak a természetnek. Nálam a horgászat is a természetszeretetből indult, és tudom, hogy sokan mások is így vannak ezzel. A műlegyezésről úgy tartják, hogy a horgászat legsportszerűbb, legszebb ága.

 

Nekem is ez a véleményem, bár sokak szerint a pergetés is ugyanolyan sportszerű, hiszen ugyanúgy szakáll nélküli horoggal művelik, ugyanúgy vissza tudják engedni a halat. Én ezzel vitatkoznék. Ugyanakkor a pergetést is lehetne horog nélkül művelni, és ugyanúgy lehetne a halat akcióban látni. Bár ez másféle akció, a hal másképp viselkedik a műlegyező és másképp a pergető horgászatnál. Műlegyezésnél a hal rovarokra vadászik, pergetésnél a támadó ösztönét váltjuk ki.

Próbálok vitázni Kövi Gáborral. Sokan tartják magukat sporthorgásznak, megfogják, de elengedik a halat. Ugyanakkor mások hazaviszik és elfogyasztják a zsákmányt. Sőt, ők vannak a legtöbben. Akkor ők milyen horgászok?

- Ha nagyon szigorúan vesszük a természet mai helyzetét, akkor azt mondhatjuk, nagyon kevés olyan természetes vízi élőhely van, ami tiszta annyira, hogy a vízi élőlények ne telítődjenek túl méreganyaggal. Nagyon sokféle méreganyag kerül be a vizekbe, és már ez is egy olyan szempont, ami meggondolásra készteti az embert. Ha valaki halat akar enni, akkor az egy nagyon tiszta, biotenyészetből vásároljon. Véleményem szerint legyen különbség a természetben élő, valamint a konyhára szánt halak között. Igaz, hogy a tenyésztés nem természetes, még akkor sem, ha ezt a lehető legtermészetesebb formában próbálják végezni.

A gazdasági szempontok megkövetelik, hogy a halak sűrűn legyenek egymás mellett, de ekkor már etikai szempontok is felmerülnek. Ha Magyarországot nézzük, akkor azt látjuk, nagyon kevés olyan víz van, ami nagyon tiszta és nem zavart, háborítatlanul folyik, és úgy élhetnek benne a halak, mint ezer évvel ezelőtt. Ilyen körülmények között a halakat nem szabad bántani. Ezeken a vizeken a horgászat az a halak bántása, de ha sportlegyezünk, és szándékosan nem használjuk a horog vagy horgászat szót, akkor egy olyan természetmegfigyelő módszert kapunk, ami a műlegyezésből fejlődött ki.

A kirándulás alatt Kövi Gáborral jót beszélgettünk. Eközben megmutatta kézzel kötött, szebbnél szebb műlegyeit. Bepillantást engedett 
a műlegyezés szépségeibe. Halat ez alkalommal nem adott a patak, de a téli erdő nyugalma és szépsége mindenért kárpótolt bennünket.

szerző: Sági Ági

fotós: Pesthy Márton, Sági Ági 

forrás: veol