Kakukk a halak között

Időpontja: 2017-02-03

Kakukk a halak között

2017. február 03 - Hatalmas úszói tették híressé azt az ezüstkárászt, amit egy horgász nemrégiben fogott az egyik dunántúli tóban. A Magyar Haltani Társaság szakembere szerint mutáció – a hal örökítőanyagában bekövetkezett rendkívüli változás – eredményezte a rendellenességet.

E rendkívül nagy úszók azonban valószínűleg nem örökítődnek tovább, mivel szaporodáskor jellemzően a szokványos tulajdonságot szavatoló gének uralma érvényesül. Ismerve az ezüstkárász szaporodási módját, az efféle rendellenesség talán nem is olyan meglepő. E kiváló alkalmazkodóképességű jövevényhal ugyanis különleges ivartalan szaporodással nemzi utódait.

Az ívásra érett nőstények (ikrások) más halfajokkal – például bodorkával, vörösszárnyú keszeggel – ívnak össze, s mint a kakukk a tojását, úgy lopják az ikráikat amazok ikrái közé. A lerakott ikrákat így egy másik hal hímjeinek ivarsejtjei (teje) serkentik átalakulásra, az embrió kifejlesztésére. A gének (kromoszómák) azonban kimaradnak a folyamatból, így nem hibridek, hanem fajtatiszta ezüstkárászok jönnek a világra.

Az ezüstkárász hazai horgászvizeink egyik leggyakoribb hala (népesedésében különleges szaporodása is segíti), s nem szép tőle, hogy egyre inkább kiszorítja a nálunk őshonos széles kárászt. A nagy túlélőt – a gyors folyású patakok kivételével – szinte minden víztípusban megtalálhatjuk.

Táplálkozása és így részben horgászata is hasonlít a többi keszegféléhez. Foghatjuk finom úszós szerelékkel, keresgélve az egész vízközben. Ha fenekezünk, úgy állítsuk be az eresztéket, hogy a horog éppen csak elérje az aljzatot. Csaliként trágyagiliszta, csontkukac, kukorica, szúnyoglárva használható. Többnyire hevesen, az úszót hirtelen megrántva kap, vagy éppen el is viszi azt.

Szerző: Valló László
Fotó: Shutterstock