Kétszáz kiló halat tereltek a zsákokba Kéthelyen

Időpontja: 2011-08-29

Kétszáz kiló halat tereltek a zsákokba Kéthelyen 2011. augusztus 29.

Az izzasztó hőség ellenére is vagy kétszáz kiló pontyot fogtak szombaton Kéthelyen az idősebb Agg Pál emlékére rendezett AS Sopron Kupán a megszállott pecások.

Már hajnali négykor van élet a kéthelyi bányató partján. Lelkes csapat sürög-forog; hetven liternyi babgulyás készül a hatalmas kondérban. Igazi ünnepnap itt ez a szombat. Az AS Sopron Kupára – amelyet tavaly írtak ki először, s a résztvevők idősebb Agg Pál emléke előtt adóznak – a hozzátartozókkal, kísérőkkel együtt vagy száz embert várnak.
– Teljesen megőrültél? Horgászversenyen halat ebédre? Ha sokat fogsz, akkor azért nem akarsz már halat látni, ha meg keveset vagy semmit, akkor meg azért. Ami ilyenkor szóba jöhet, az szigorúan a babgulyás, esetleg a pincepörkölt – világosít fel Máté Tamás, a kéthelyi bányató halőre, amikor azt firtatom, hogy miért nem hal lesz ebédre. Végül is itt van helyben, csak ki kell – pontosabban kellene – fogni.
Íme, egy újabb (arany)igazság, már ami az ebédet illeti. Nem hiába mondják, hogy az ember holtáig tanul...

Nem sokkal hét előtt már teljesen benépesül a part. Győrből, Sopronból és a fővárosból is érkeznek horgászok – a jó ég tudja, mikor kelhettek, hogy időben ideérjenek –, s osztrák és német indulók is felsorakoznak tettre készen. Van, aki kávéval, van, aki jégerrel, megint más (házi)pálinkával hangol – a rutinosabbja ötvözi... –, s olyanok is akadnak, akik semmit nem bíznak a véletlenre; inkább mégegyszer sorba állnak. A verseny ugyan még odébb van, ám a jó hangulat már(is) garantált.
– Tisztelt hölgyeim és uraim, a versenybe csakis a békés halak számítanak bele, vagyis a pontyok és az amurok. Ha valaki véletlenül ragadozót akaszt meg, azt meg lehet csodálni és/vagy simogatni, aztán gyorsan vissza a vízbe. Ugyanígy a törpeharcsák sem számítanak bele a versenybe, de azért megköszönjük, ha fogtok belőle – mondja a sorsolás megkezdése előtt a miheztartás végett Frész János, az emlékverseny egyik szervezője.

Vagy félszázan üljük körbe a nagytavat, s rövidesen kezdetét veszi a (be)etetés.
– De jó helyet húztatok! – jegyzi meg az egyik rendező.
– Miért, itt lehet halat fogni? – kérdem.
– Azt nem mondtam, de legalább jó hűs van a nagy fa alatt... – kapom a választ.
Az irdatlan mennyiségben beszórt etetőkaja gyorsan meghozza az eredményt. Mármint szembe velünk... A túloldalon egymás után szákolják a szebbnél szebb, igencsak virgonc potykákat, míg a mi szektorunk bemelegítésként vagy kezdésként a törpeharcsa-állományt ritkítja. Bármilyen csali kerüljön is a horogra, nem adják fel a küzdelmet a derék törpék.

Egy újabb aranyigazság, amivel szembesülünk: a legnagyobb méretű kukoricaszemet is képes behabzsolni a legkisebb törpeharcsa...
Végre a mi oldalunkon is „bejelentkeznek” a pontyok, ám így is akadnak – köztük-e sorok írója is –, akik zsákmány nélkül maradnak. Hiába bűvölöm szememmel kitartóan az úszómat, az istennek sem akar eltűnni az enyhén hullámzó vízben. Ellenben akadnak, akik nyolc-tíz, vagy még ennél is több méretes pontyot terelnek a szákjukba, így aztán a végeredmény parádésnak mondható: négy óra alatt vagy 200 kiló hal – a pontyok mellett néhány amur is akad – az összmérleg. Ha súlyra nem is, ám darabszámra mindenképpen jelentősnek mondható a kifogott törpeharcsák száma, amit sajna nem számolnak bele a versenybe.
A történeti hűség kedvéért: az első három helyen Valérián József (Kéthely – 20,1 kg), Gál Ottó (Balatonkeresztúr – 14,75 kg), valamint Varga Béla (Sopron – 12,5 kg) osztozott. A legjobb hölgyversenyző Németh Viktória volt (Kéthely – 1,7 kg), a gyermekek között pedig a kaposvári Fenyő Balázs diadalmaskodott közel kétkilós pontyának köszönhetően, aki egyben a legfiatalabb – ám közel sem a legrutintalanabb – versenyzőnek járó különdíjat is büszkén átvehette.
A versenyt záró pompás babgulyás – a 13 kiló színhús mellett még hét kiló bab és közel ugyanennyi hagyma jelentette az alapot – újra megerősítette a résztvevőket abban a hitükben, miszerint jövőre veletek ugyanitt!

Ismert vendégek

Több mint két évtizede, 1990 augusztusában nyitotta meg kapuit Kéthely szívében a hogászbolt. Nem kellett hozzá túl sok idő, hogy az üzlet sok lelkes pecás amolyan törzshelyévé váljon. Ha a Balatonra, a Kis-Balatonra, a Zala folyóra, a Nyugati-övcsatornára vagy a kéthelyi bányatóra megyünk lógatni, útba esik. Ráadásul itt megszívlelendő tanácsokkal is ellátnak bennünket.
– Mielőtt Suchman Tamás privatizációs miniszter és kormánybiztos lett, jó párszor megfordult itt. Szeretett horgászni, ami sokak számára nemcsak kellemes kikapcsolódást, hanem egyben feltöltődést is jelent. Az ismert horgász-szakírók közül Zákonyi Botond is többször betért, s Döme Gábor és Papp József is volt már a vendégem – mondta Frész János, aki vagy harminc éve pecázik már.

A legjobban süllőzni és balinozni szeret Frész János, s előkelő helyen szerepel nála a nádi pontyozás is. Pontyból 20,75, süllőből pedig 11 kilós példány jelenti a rekordját, s volt idő, amikor a harcsák sem érezhették magukat biztonságban miatta.
Ami a kéthelyi bányatavat illeti, hamar népszerűvé vált: az osztrákok és németek mellett szlovén, román és angol horgászok is megismerték már. Bőven vannak jóval 10 kg fölötti pontyok és amurok, fogtak már nyolc kilós csukát is, s több 50 kilón felüli harcsa is a bányató lakója.

Forrás: www.sonline.hu