Kis vizek, nagy csukák

Időpontja: 2011-11-08

Kis vizek, nagy csukák 2011. november 08.

Nagy víz, nagy hal, szokás mondani, amiből logikusnak tűnhet, hogy kis vízben csak kis halak tanyázhatnak. Hogy ez mennyire nincs így, számtalanszor tapasztaltam.


Horgász létem egyik meghatározó élménye volt az a kis, kiöntéssel létrejött tavacska, amely alig lehetett vagy negyed hektáros. Égerfák, füzek, szederbokrok közt bújt meg az erdő alatt, s a Turóc (vagy ahogyan a helybeliek nevezték, Túroc) patakocska töltötte fel tavaszonként, hogy aztán visszavonulva ottmaradjon egy kis gyöngyszem, amolyan eldugott kopolya, amelyben hemzsegtek a csukák. Nyári hajnalokon, vagy lopakodó szürkületben ki-kióvatoskodtunk ide nagybátyámmal, és valahányszor leírhatatlan élményben volt részünk. A cuppanva eltűnő, majd a víz alatt imbolygó úszó jelezte, hogy csuka koma elkapta a kishalat, és hamarosan rángani fog a bot a bevágás után. Az emlék oly távoli, hogy ma már azt sem tudom, mi táplálta ezt a tavacskát, mert mindig volt benne víz, és honnan jöttek a csodaszép, sötét színezetű csukák, amikor magában a patakban sosem találkoztunk velük. Ott inkább paducot, domolykót lehetett fogni. Az ember, hadakozva az elmúlással, hajlamos egész életében keresni
a gyerekkori varázslatot. Talán ennek köszönhető, hogy atavisztikus vonzalmat érzek a kis, eldugott, mások által alig ismert, vagy nem horgászott falatnyi tavacskák, pataköblök, néhány lépésnyi szélességű holtágak iránt. Ezek a vizek mindig rejtegetnek valami titkot, ha az ember elég türelmes, hogy kifigyelje a bennük zajló életet.

Forrás: www.ujszo.com