Megtalálták az eddigi legidősebb horgokat

Időpontja: 2011-11-25

Megtalálták az eddigi legidősebb horgokat 2011. november 25.

Kelet-Timorban a világ legidősebb horgait ásták ki olyan bizonyítékok mellett, melyek szerint a modern emberek már 42 ezer évvel ezelőtt halásztak a nyílt óceánon.

A leleteket, melyeket a sziget északi részén található mészkőbarlangi-lelőhelyen – úgynevezett Jerimalai-menedék – találtak, a Science folyóiratban részletezték.

Sue O'Connor, a canberrai Ausztrál Állami Egyetem régésze és csapata két törött horgot talált, melyeket kagylóból készítettek. Az egyik kora megközelítőleg 11 ezer év, míg a másikat 23 ezer – 16 ezer év közötti tartományban helyezték el. Ez a legkorábbi ismert példa a horog készítésére. A korábban ismert, legidősebbnek tartott horgokat a gazdálkodás kezdeteivel hozták összefüggésbe, mely Délkelet-Ázsiában 5500 évvel ezelőtt indult el – mondja a kutató.

Csendes-óceán Kalifornia partjainál

(Fotó: MTI/EPA)

A csapat emellett több mint 38 ezer halszálkát is talált a lelőhelyen, a legidősebb 42 ezer éves. Némelyik partközeli fajoktól származik, azonban majdnem a fele „pelágikus fajoktól”, azaz olyan halaktól, melyek a nyílt óceánon élnek. Ezzel a leletek a legidősebb ismert bizonyítékot nyújtják arra, hogy az emberek a parttól messze halásztak. A legnagyobb bőségben megtalált nyílttengeri faj a tonhal volt, azonban bizonyítékokat találtak cápákra, és rájákra is egyéb fajok mellett.

O’Connor szerint lenyűgöző, hogy ezeket a halakat már több mint 40 ezer évvel ezelőtt rutinszerűen halászták. „Komplex technológiát követel meg, és azt mutatja, hogy a korai modern emberek ezen a délkelet-ázsiai szigeten lenyűgözően fejlett képességekkel rendelkeztek.”

Rája

(Fotó: MTI/EPA)

Azt egyelőre nem tudják, hogyan fogták ki az ősök a pelágikus fajokat, azonban azt gyanítják, hogy csónakokról vagy tutajokról, hálókat vagy pedig rostköteleket használtak horgokkal. A csapat által felfedezett különleges horgok nem tűnnek megfelelőnek a nyílttengeri halászatra, azonban a korai emberek más típusokat is előállíthattak. A tonhal pedig túl gyorsan úszik a szigonyos halászathoz.

Christopher Henshilwood, dél-afrikai régész szerint „talán nem annyira meglepő” a nyílttengeri halászat, ha azt nézzük, hogy az emberekről ismeretes, akkoriban már képesek voltak a tengerjárásra. A tudósok úgy hiszik, az emberek 50 ezer évvel ezelőtt érkeztek meg először Ausztráliába. Azonban O’Connor eredményei közvetlen bizonyítékot nyújtanak a fejlett halászfelszerelésre, halászati módszerekre és előre tervezésre.

A halászati képességek segíthettek a korai modern embereknek, átkelni az óceánon Ausztráliába, hiszen lehetővé tették, hogy hatékonyan kiaknázzák a part menti területeket és életben maradjanak a nyílt tengeren.

Cápa a horgon

(Fotó: MTI/EPA)

Sokkal idősebb halszálkákat találtak már dél-afrikai lelőhelyeken - a Blombos-barlangban lévő leletek például 140 ezer – 50 ezer éves tartományra néznek vissza -, ezek azonban általában partközeli fajoktól származnak, melyeket kevésbé komplex technológiával is ki lehetett fogni. Némi tonhal-csigolyát is találtak, ezeket azonban a partra mosódott halak elfogyasztásával is lehet magyarázni – mondja Richard Klein, kaliforniai régész, aki szintén kiterjedt vizsgálatokat folytatott a régióban. A legidősebb ismert horgászfelszerelés a közelben mintegy 12 ezer évre néz vissza, azonban az csak egyenes szárú horgokat és eresztőháló-nehezékeket ölel fel, melyeket valószínűleg kizárólag csak part mentén alkalmaztak.

O’Connor úgy hiszi, azon part menti területek, melyek több bizonyítékot nyújthatnának a korai tengeri technológiáról Afrikában, már az idők folyamán eltűnhettek a tengerszint emelkedése miatt. A Jerimalai-lelőhely – mely azért maradt fenn, mert egy geológiailag megemelkedett partvonal szélén helyezkedik el igen magasan – „ablakot nyit arra, a korai modern emberek mire voltak képesek” – mondja a kutató.

Forrás: www.hirado.hu/MTI