Melegvízi csukakeresés

Időpontja: 2011-08-30

Melegvízi csukakeresés 2011. augusztus 30.

Küszöbön a szeptember, ilyenkor már a reggelek hűvösebbek, de a nappalok még igencsak melegek. Ilyenkor a csuka előszeretettel tartózkodik az állóvizek és a holtágak azon sekély szakaszain, amelyeken a növényzet közt megbújva leshet áldozatára...

A csuka hazánk valamennyi folyójában, azok holtágaiban, a tavakban, a csatornákban megtalálható. Rendkívül jó alkalmazkodóképességének köszönhetően a kisebb csatornákban és patakokban épp úgy megél, mint a faluvégi, csupán néhány száz négyzetméteres sekély vizű, sűrű növényzettel benőtt tavacskákban. Küszöbön a szeptember, ilyenkor már a reggelek hűvösebbek, de a nappalok még igencsak melegek. Ilyenkor a csuka előszeretettel tartózkodik az állóvizek és a holtágak azon sekély szakaszain, amelyeken a növényzet közt megbújva leshet áldozatára. Állóvizeink túlnyomó része ilyen jellegű. A partot többnyire nádas szegélyezi, sűrűn váltakozva a hínárfoltokkal. A csuka ilyenkor a nádszéleken, a nádasok és a hínárasok kisebb tisztásain tartózkodik, ott, ahol a táplálékhal tömegesen vonul el előtte. Minél több az apró hal, annál több a csuka is azokon a területeken. Ez idő tájt a csuka megtalálható a kikötőkben, a mólók mentén, ahol a sekély háromnegyedes vízben még sok a hínár. A gyakori erős hullámzás miatt a külső hínármezők nem nyújtanak jó tartózkodási helyet a csukának, itt csak a hosszan tartó csendes időszakok után akadhatunk egynéhány példányra. Annál kedvezőbbek az öblök mély részei, ahol akár háromméteres mélység is akad, és csak kisebb-nagyobb hínárfoltok tarkítják, vagy csupán vékony sávban szegélyezik a partot. Ezekben tanyázik a csuka, az apró halak társaságában.
Fontos tudni, hogy a növényzet nélküli részeken ez idő tájt nincs csuka. A nagyobb állóvizeken partról horgászva nem fogunk boldogulni, mert a sok hínár miatt a jó csukázóhelyeket csupán csónakról közelíthetjük meg. Természetesen itt sem dobálhatunk összevissza. A mindenkori terepviszonyokhoz alkalmazkodva kell a csalit a csuka vélt tartózkodási helye közelében vezetni. Csak teljes szélcsendben horgászhatunk anélkül, hogy a csónakot rögzítenénk. Mindenképpen biztosítani kell, hogy a szél ne sodorja a csónakot a horgászhely felé, és horgonyzáskor kerüljünk minden zajt.

Hasonló a helyzet a kavicsbányatavaknál is. Ezekben nem csak a partszélen megtelepedett gyékény, nád és hínár nyújt búvóhelyet a csukának, hanem a mederfenék egyenetlen domborzata is. Ha jól ismerjük ezeket a helyeket, nemcsak a partszéleken, hanem a mederben is számíthatunk kapásra. A nagyobb patakokban és a kisebb-nagyobb csatornákban is csak olyan helyeken érdemes kísérletezni, amelyeken a csuka megbújva leshet a táplálékra. A vízpartokat rövid megszakításokkal többnyire nádsáv szegélyezi. Ezen belül a sekély part menti vizeken gyékény és hínár nő, a meder viszont többnyire tiszta, akadálymentes. Járjuk sorra azokat a helyeket, amelyeken hozzáférhetünk a víz széléhez. Lefelé, a lassú vízfolyás irányában dobjuk ki a csalinkat, túl a vízi növényzet sávján, majd lassan, a növényzet szélén vezessük végig. Ügyelni kell arra, hogy a csali a növényzettől legfeljebb félméternyire utazzon. A csuka többnyire a hínársáv szélén, középvízen vág rá.

Ha nincs kapásunk, ismételjük meg néhányszor, majd menjünk tovább. Ha ez sem válik be, próbálkozzunk a másik, szomszédos tisztáson, és így lassan tapogassuk le a hínárszéleket. Egy-egy helyen elegendő 4-5 csalibevetés, hiszen a csuka rendszerint már az első dobásnál rávág a jól vezetett csalira. Feltéve, ha éhes, és nem gyanús neki a csali mozgása. Az ismételt dobásoknak csak akkor van értelme, ha téves irányba vetettük ki a műcsalit, túl messze vezettük a növényzettől, vagy ha másfajta csalival is szeretnénk próbálkozni.
Általában először mindig a legközelebbi helyeket horgásszuk le, és csak ezután térjünk át a távolabbiakra. Törekedjünk a könnyed, lágy dobásokra. Főképpen a távdobások során ügyeljünk arra, hogy állandóan kontaktusban legyünk a műcsalival, és ne hagyjuk, hogy dobáskor a zsinór túlszaladjon. Időben fékezzük ujjunkkal és a bot süllyesztésével. A csuka ugyanis a vízre érés pillanatában rákaphat a villantóra. Magasan tartott bottal, túlszaladt zsinórral nem lehet azonnal bevágni. Még a könnyed dobásnál is fontosabb a csali helyes vezetése.

Csukázásnál a csalit általában középvízen kell vezetni. Gyakori hibának számít, hogy túl gyorsan vontatjuk be a műcsalit, ugyanis a csuka a balinnal ellentétben nem szereti üldözni a falatot. Ha túl gyors a csali mozgása, a csuka elvétheti az ugrást, és a horog nem jól akad el. Emellett falankságát is jobban felkelti a vergődő kishal, és előnyös, ha ezt a műcsali vezetésével is utánozni tudjuk. Legjobb, ha a csali ide-oda billeg, váltakozva közlekedik emelkedőben és merülőben is, és zegzugosan halad. Persze mindez azon is múlik, hogy milyen műcsalit használunk. A magas vízhőmérséklet miatt most még csak az apraja vág oda, de lehűlés esetén – akár heteken belül – két kilón túliakra is számíthatunk.

Forrás: www.magyarszo.com