Minibusz méretű halakat figyeltek meg a Dunában

Időpontja: 2011-06-21

Minibusz méretű halakat figyeltek meg a Dunában 2011. június 21.

Műholdas adóval drótoztak be egy 2,9 méter hosszú tokhalat, hogy adatokkal szolgáljon a tudománynak a Dunában és a Fekete-tengerben élő társairól.

Műholdas adóval drótoztak be egy tokhalat, amelynek az volt a feladata, hogy adatokkal szolgáljon a tudománynak a Dunában és a Fekete-tengerben élő társairól. Olyan lényekről van szó, amelyek ősei a dinoszauruszok kortársai voltak, akkorára tudnak nőni, amekkora egy minibusz, hosszabb ideig élnek a legtöbb embernél, és szaporodás céljából szülőhelyükre visszatérőben vagyont érő mennyiségű kaviár van bennük. Jelenleg a kihalás szélén állnak.
Amikor 2009-ben egy román és norvég kutatókból álló csoport ráerősítette a műholdas adót a 2,9 méter hosszú Haraldra, a program résztvevői remélték, hogy a nyert adatok segítségével megtalálják a módját annak, hogy megállítsák a tokok számának rohamos csökkenését. A halnak azonban nyoma veszett, feltehetően orvhalászok zsákmánya lett.

Jelenleg a kihalás szélén áll

A tok 200 millió évig remekül elvolt a Dunában, nyugodtan járta a fekete-tengeri élőhelyeitől Németországig tartó 2000 kilométeres útját. Régészek a III. századból való fa tokcsapdákat és tokcsontokat is találtak a Duna partján lévő római erődítmények maradványaiban. A múlt század hetvenes és nyolcvanas éveiben azonban Románia hatalmas gátakat épített a Vaskapunál a folyóra, és ezzel jelentősen lecsökkentette a folyami ívóhelyeikre vonulók halak számát. Aztán a kelet-európai rendszer 1989-es összeomlása után a semmitől se korlátozott halászok hatalmas mennyiségben fogták őket, amikor elindultak ívóhelyeik felé, hogy lerakják ikráikat, ami szintén erősen visszavetette a szaporodást. A mezőgazdasági eredetű és városi szennyvizek belevezetése a folyókba további terhelést jelentett, bár az utóbbi tíz évben megépült víztisztítók csökkentik a szennyezést.

AP Photo/Steve Helber
Csak ott tud szaporodni, ahol született


Az EU mélyítené a Duna medrét

Környezetvédők most a legújabb fenyegetést próbálják elhárítani: az Európai Unió azt tervezi, hogy a hajózás érdekében mélyíti a Duna medrét, ezért félő, hogy eltűnnek az utolsó olyan sekély vizű részek is, ahol a tokhal nyugodtan lerakhatja ikráit.

"A tok jelenleg a kihalás szélén áll - mondja Andreas Beckmann, a Természetvédelmi Világprogram, a WWF Duna-Kárpátok programjának igazgatója. - A medermélyítés, attól függően, hogyan hajtják végre, a teljes kihalásához vezethet."

A terv szerint a Duna több oldalcsatornáját részben elrekesztik, és a fősodorba terelik a vizet, lehetővé téve ezzel a ma még alacsony vízállású helyeken is az egész éven át tartó hajózást. Néhány szigetnek a partját betonnal erősítik meg.

Európai és romániai hivatalnokok szerint a javasolt megoldás nem jelent újabb veszélyt az Al-Duna szabad vizeiben élő halakra. "Lesz elegendő víz ahhoz, hogy vándoroljanak" - állítja Serban Cucu, a román közlekedési minisztérium magas beosztású munkatársa. Ennek ellenére az építést egy évvel elhalasztották, hogy alaposabban megfigyelhessék a hajózó csatornákat.

"Ha a begyűjtött adatok azt mutatják, hogy az építkezés hatással van a halakra, akkor közösen eldöntjük, hogy leállítsuk-e a projektet" - bizonygatja bukaresti irodájában nyilatkozva Cucu.

Negyven év után is összegyűlnek az idősebb halak a gátnál

A sós és édesvízben egyaránt több mint száz évig elélő tokhal csak ott tud szaporodni, ahol született. "Négy orrlyukával mindegyik hal kiszimatolja a szülőhelyére vezető utat - magyarázza Racu Suciu, a Tulceában működő Duna-delta Országos Intézet munkatársa. - A Vaskapu-erőművek elkészültével a két gáttól nyugatra élő halak terméketlenségre lettek kárhoztatva. A reprodukciós ráta a felére csökkent. Ívási szezonban még most, negyven évvel később is összegyűlnek az idősebb halak a gátnál..."

www.gofishing.co.uk
A lazaccal ellentétben azonban a tok nem tud ugrani

Ez év májusában környezetvédők, kormányzati tisztviselők és az ENSZ élelmezésügyi szervezetének, a FAO-nak az illetékesei megállapodtak abban, hogy megvizsgálják egy olyan hallépcső létesítésének a lehetőségét, amelyen keresztül a tokok kikerülhetik a két Vaskapu-erőmű gátját. A lazaccal ellentétben azonban a tok nem tud ugrani, és erős izmait a víz alatt kell használnia arra, hogy medencék láncolatán keresztüljutva legyőzze a csaknem 40 méteres szintkülönbséget.

Már halgazdaságokban is nevelnek tokokat

Egy másik, a tokállomány feltámasztására tett kísérlet is elkezdődött: halgazdaságokban nevelnek tokokat, védve őket a drága kaviár alapanyagául szolgáló ikrájukra utazó orvhalászoktól. Stelic Gerghi, egy tulceai munkanélküli mezőgazdasági mérnök 1999-ben egy 450 kilogrammos halat fogott, amelyből 82 kiló kaviárt szedett ki. Annyi pénzt kapott érte, hogy be tudta fejezni a házát, és új gépkocsit vett. Jelenleg harmadik ciklusát tölti Vacareni körzet polgármestereként.

A tok nemzetközi kereskedelmét 2001-ben betiltották, öt évvel később Románia, majd utána Szerbia, Ukrajna, Moldova és nemrég Bulgária is tilalmat vezetett be a tok halászatára.

"Megállítottuk az órát" - idézte fel Suciu. De mint azt Harald története is mutatja, a veszély nem szűnt meg.

Nem volt eredménytelen az élete

Harald, aki a tokkutatást anyagilag támogató Norvégia királyáról kapta a nevét, 12 éves volt és 80 kilogrammos, amikor befogták, és egy kísérleti gazdaságba szállították. Spermáját ikrák mesterséges megtermékenyítésére használták.

marinasdeli.com
Az orvhalászok az ikra miatt vadásznak rájuk

Egy hónap után rádióadót szereltek rá, és 2009. májusában visszaengedték a Dunába, bízva benne, hogy segít a tudósoknak többet megtudni a tokok vándorlásáról és viselkedéséről. "Nagyon jó erőben lévő, erős hal volt" - jegyzi meg Suciu.

Lefelé indult, és a Duna-deltán át eljutott a Fekete-tengerbe, ahol az erős fénytől irtózva 10 és 50 méter közötti homályos mélységben maradt. Heringgel, spratt-tal, makrélával és más kis halakkal táplálkozott hetekig. Aztán októberben észak felé vette az irányt.

November 2-án megállt, és három napig mozdulatlanul feküdt a tenger fenekén 65 méter mélyen. November 6-án éjszaka, valamivel 2 óra után gyorsan a felszínre emelkedett, és egyenes vonalban 11 kilométert haladt Ukrajna krími partvidéke felé. Két napig partközelben volt, majd a rászerelt jeladó két napig a szárazföldről küldött jeleket. Az utolsók egy vasútvonalról érkeztek.

Továbbítás közben Harald adatainak a többsége elveszett, de a tudósok elég információhoz jutottak ahhoz, hogy kitalálják, mi történt vele: horogra akadt vagy hálóba futott, az éjszaka közepén kiemelték a vízből, és egy evezős csónakkal kivitték a partra.

"Szomorú, ami történt. Fiatal hal volt. Amikor befogták, először érkezett ívni a Dunába" - meséli Suciu.

A tudósokat csupán az vigasztalja, hogy Harald utódai kikeltek a folyóban. "Harald fiai és lányai biztonságban vannak a Fekete-tengerben. Úgyhogy nem volt eredménytelen az élete" - húzza alá Suciu.

Forrás: www.deluxe.hu