Óriás pontyok a sulyom alatt: az eredményes horgászat technikája

Időpontja: 2011-08-18

Óriás pontyok a sulyom alatt: az eredményes horgászat technikája 2011. augusztus 18.

Az országban sehol nincsenek akkora összefüggő sulyommezők, mint a több mint száz négyzetkilométeres Tisza-tavon. Az összeállt, sűrű sulyom a nyári hónapokban kiváló haltartó hely, de a növényzet a horgászatot rendkívüli módon megnehezíti.

Itt a hatalmas pontyoknak legalább 60-70 százalékos esélyük van arra, hogy a megakasztás után a horogról megszabaduljanak.

A nagy kiterjedésű sulyommezők kiváló hűsölő és búvóhelyet adnak a nyári hónapokban a békés halaknak, így a pontyoknak, a kárászoknak, a dévéreknek, a compóknak és a vörösszárnyú keszegeknek. Ezekből a Tisza-tavon saját fajukhoz mérten hatalmas példányok tenyésznek, ezért a sulyom előtti horgászat jó eredményekkel kecsegtet. Természetesen a sulyommezőkhöz a csónakos horgászok zöme pontyozni indul, de eközben – a nagy halak megérkezéséig – az említett fajok közül számos szép egyedet – fél kilón felüli vörösszárnyúakat, vagy egy-két kiló közötti kárászokat és compókat is - foghat.
A horgászathoz alapvető fontosságú, hogy olyan sulymos részeket keressünk, amelyek előtt a talaj keményebb, kevésbé iszapos. Miután ezt evezővel kitapogattuk, áztatott kemény kukoricával érdemes alapozó etetést tartani a többnyire 1,3-1,5 méteres vízben. A csali szintén kemény kukorica legyen, mert a puhább változatokat a viszonylag gyorsan megjelenő keszegfélék a szerelékről gyorsan leverik. A kemény kukoricát a bojlizáshoz hasonló módszerrel, a horog alá fűzve tanácsos feltenni, miközben a horog szabadon marad. Általában egy szem is elegendő, de ha valaki „keményíteni” akarja készségét, két-három kukoricát is felfűzhet.
A sulyom előtt úszós szereléssel is lehet horgászni, de a nagy kiterjedésű tófelületen számos esetben élénk széllel és erősebb hullámzással találkozunk, ezért sok horgász inkább a bojlitechnikára épülő fenekezést választja. A fenekező szereléshez erősebb, 100-150 grammos botra, illetve legalább 25-30-as monofil vagy fonott zsinórra van szükség. Ha ennél gyengébb szerelést választunk, szinte bizonyos, hogy már a kisebb – 2-3 kilogrammos – pontyok is megtépnek. Erősebb készségnél viszont arra kell számítanunk, hogy a kapások jóval ritkábbak lesznek.
A horgászbotot normál fenekező módszerrel szereljük fel, amelynek lényege, hogy a zsinórra egy forgókapocs fölé etetőkosarat vagy ólmot fűzünk. A forgókapocs szabadon maradó végére pedig 30-35 centiméteres előkét kötünk, amelyre erős, 2-es méretű pontyozó horgot rögzítünk. A csónakkal a sulyommező széléhez viszonyítva 10-15 méterre karózunk le. Bedobásnál arra érdemes törekedni, hogy a csali a növényzet széléhez minél közelebb csapódjon a vízbe. Kapásjelzőnek a jól bevált műanyag karika is megteszi.
A pontykapás általában a megszokott módon jelentkezik, vagyis a műanyag karika hirtelen a bothoz csapódik. Ritkábban előfordul, hogy a halak a kapásjelzőt lassan emelgetve húzzák fel. Fontos, hogy az orsó fékjét ne tekerjük be teljesen, hanem azt keményre állítsuk be. Bevágás után ugyanis a halat a sulyommező szélén kell tartani, különben a növényzetbe azonnal visszaugrik és - a sulyomszárakra tekerve a zsinórt – pillanatok alatt letépi magát a horogról. Ha tehát az orsó fékje túlságosan laza, a pontyoknak nagy szabadulási esélyt adunk. Ha viszont teljesen merevre állítjuk, indokolatlan szakításokra, esetleg horogtörésekre kell számítanunk.
Ha a pontyokat az első kitörési kísérleteknél a keményen tartott bottal sikerült megállítanunk, nagyobb valószínűsséggel terelhetjük őket a szákba. A halakat előbb lassan el tudjuk húzni a sulyomtól, majd – a nyíltabb vízen – kényelmesebb fárasztásba kezdhetünk. Gyakran előfordul, hogy a pontyok megkerülik a csónakot, így a fárasztást és a szákolást a sulyommezőnek háttal fejezzük be. Dacára a rendkívül kemény terepnek, jó szereléssel és kis szerencsével 7-10 kilogrammos pontyokat is kivehetünk a sulyomból.

Forrás: www.agromonitor.hu