RECEPT: Hogy készül a halcsorba?

Időpontja: 2011-10-13

RECEPT: Hogy készül a halcsorba? 2011. október

Ha törni kell a fejünket, nem csoda. Románia ugyanis még mindig nem egy turistaparadicsom. Adottságai nagyon is lennének hozzá, ám mégsem tudja kellő bátorsággal átlépni a saját árnyékát, azért reméljük, képes lesz rá. S akkor a világörökség részeként számon tartott Duna-deltába sem csak véletlenül tévednek be a turisták.

Amiről most szó lesz, az több mint egy nyári emlék. Meghatározó multikulturális-gasztrokulturális élmény,amely egy egy ismeretlen világra nyitotta rá a szemünket és az ízlelőbimbóinkat. Az idén úgy döntöttünk, bátrak leszünk, és a Duna-deltáig meg sem állunk. Noha vegyes érzelmekkel csomagoltunk a kéthetes vakációra, ottlétünk alatt számtalanszor sikerült meglepődnünk, főleg kellemesen. Mondjuk azért, mert Európa egyik legkiterjedtebb madár, növény és halparadicsoma – a 45 édesvízi halfaj közül igen sokat megkóstolhatunk a helyi ízlés szerint elkészítve – fogad, a mintegy 2500 párt számláló pelikántelep mellett pedig több mint 300 madárfaj tekinti otthonának a Duna torkolatát.

Fotó: Szabó Attila

No meg az a szóbeszéd járja, hogy Romániában itt látják meg először a felkelő napot – mi csak azt tanúsíthatjuk, hogy megéri hajnali 4-kor felkelni, és a tengerparton megvárni míg a beláthatatlan víztömeg mögül felbukkan az izzó égitest. Az már biztosabb, hogy a Duna-delta középső ága végén, szinte a torkolatban fekvő kisváros a román tengerpart legészakibb pontja. Megközelíteni sem egyszerű, háromórás hajóúttal lehet, és garantáljuk soha nem látunk annyi nádat, mint itt, 180 perc alatt.

A tengerparti kisváros is megér egy misét, a lakosság nagy része görög nemzetiségűnek vallja magát, de majdnem mindenki más etnikai felmenőkkel büszkélkedhet. Vannak románok, lipovánok – vallási okokból menekült óhitű oroszok leszármazottai –, ukránok, görögök és törökök is. A második világháborúig szabad kikötő volt, hadászatilag semlegesnek számított. Miután a Szovjetunió fennhatósága alá került, elvesztette ezt a privilégiumát, fontos katonai támaszpont lévén, a háború alatt lebombázták, elpusztítva a legszebb épületeket. Maradt azonban még látnivaló, habár valóban sok a romos ház. A város egyik büszkesége, a Duna Európai Bizottságának épülete, amely 1869-ben készült el, a második világháborúig Európa nagyobb hajótársaságainak kirendeltségei működtek itt, valamennyi európai nagyhatalomnak volt itt konzulátusa.

A város másik kihagyhatatlan látnivalója a tengerészek temetője, ahol majd minden hajós nemzet tengerészének – angol, francia, német, görög és héber feliratokkal ellátott – sírja megtalálható, ahogy egy kalóz sírján is jól kivehető még a görög felirat és a jól ismert jel: koponya keresztcsonttal.

Ennyiféle náció persze a térség konyhájában is összetalálkozott, és beleadtak apait-anyait a közös fazékba.

Fotó: Szabó Attila

Könnyen kitalálhatjuk, mi itt a legfőbb közlekedési eszköz, aligha találunk olyan családot, akinek ne lenne legalább egy csónakja – köztük sok a hagyományos is –, hiszen az egyik legfőbb alapanyagot, a halakat valahogy partra kell hozni. És ha már hálóba került a csuka, a ponty, a harcsa, jöhet egy jó halleves. Mi most csak egy receptet osztunk meg, noha több étel is felejthetetlen volt. Mivel szinte minden hallal készül, még a töltött káposzta is, sorolhatnánk napestig. Mindenesetre, ha valaki arra jár, fogadjon meg egy tanácsot: elsőként érdemes a helyi akácpálinkával kezdeni, amely legalább olyan igazi lipován különlegesség, mint a delta halas ételei.

Lipován halcsorba


Eltér az általunk ismert halászlétől, inkább halleves, a lipovánok ugyanis sok zöldséggel főzik. Mint minden mást is.

A jó halleveshez különféle halakat használunk, lehetőleg zsírosabbat és soványat is. A bográcsba beleöntünk úgy 5 liternyi vizet – ez négy személyre elegendő lesz –, de arra figyeljünk, hogy a halat ellepje. A vízbe beledobálunk 4 felkockázott krumplit, 2 szeletekre vágott hagymát, sót, kevés olajat. Majd felfőzzük, és ekkor kerülnek bele egészben a megtisztított halak, paradicsommal, lestyánnal, ecettel, kaporral fűszerezzük, és addig főzzük, amíg minden megpuhul. Ha a hal nagyobb, szeletekre vágjuk. a kisebbeket egészben tesszük a levesbe. A halfejeket és farkakat ne vágjuk le, csupán a kopoltyúkat szedjük ki. Felejtsük el a fedőt, és a kavargatást is, legfeljebb rázogassuk.

undefined
Fotó: blogcatchina.wordpress.com

A tálalás is szót érdemel. A levesből kiszedett, egészben főtt halak mellé puliszkát kínálnak, de fokhagymamártással (vagy helyi nevén: muzsdéj) is fokozhatjuk az élvezetet. És csak ezután jön a főételként tálalt leves.

A muzsdéjhoz hámozott fokhagymagerezdek kellenek, amelyeket jól összetörünk, megsózzuk és lassan olajat öntve hozzá 30 percig keverjük, mint a majonézt. Szabály, hogy csak egy irányba szabad kevergetni, és lassan, cseppenként adagolva az olajat.

Forrás: www.hvg.hu