Tisza: “Jóval több hal volt régen a folyóban, mint most”

Időpontja: 2017-06-02

Tisza:  “Jóval több hal volt régen a folyóban, mint most”

2017. június 02. - Balsa – Régebben könnyebben fogott halat a balsai Tóth József, ennek ellenére vonzza a folyó.

A víz iránti szeretetet, a Tisza iránti rajongást nagy mértékben meghatározza, hogy ki hol született. Tóth József 1961 szeptemberében bábaasszony segítségével Balsán látta meg a napvilágot, a lakás még egy kilométerre sem volt a folyótól.

Horgász, halász, versenyző

– Számomra kikerülhetetlen volt a Tisza, hiszen mindennap találkoztam vele. Az utcabeli nagyobb fiúkkal jártunk le horgászni. Akkor még tárolóorsót használtunk vagy két szeget ütöttünk az akácfába, s arra tekertük fel a damilt. Megszerettem a Tiszát, de nyugodtan nevezhetjük ezt a ragaszkodást rajongásnak is – elevenítette fel a kezdeteket Tóth József, majd viccesen így folytatta. – Amikor Nyírbátorból katonaként hazajöttem, mindig lementem megnézni, hogy nem lopták-e el. Most is lejárok mindennap. Ha mást nem is teszek, de a csónakokat megnézem.

– Horgászni mindig szerettem, aztán az élet úgy hozta, hogy megismertem a nejemet, s mit ad Isten, az apósom, a timári Stefán Ferenc halász lett. Egyszer csak azon kaptam magam, hogy a Tiszán én is hivatásos halászként dolgozom. A magam bőrén tapasztaltam ki, hogy melyik a jobb varsa. A fogás sikere függött ugyanis a szem nagyságától, a fonal vastagságától. Rá voltam kényszerítve, hogy megtanuljam a varsa kötését, s azt is ki kellett tapasztalnom, hogy hova tegyem, mert sokat jelent már egy méter eltérés is. Varsával a legnagyobb siker akkor ért, amikor halász lettem. Rögtön az első évben, 1987-ben május 25-én, Orbán napján fogtam egy 91 kilogrammos harcsát.

Bár az évek múlásával egyre jobban belejött a halászatba Tóth József, négy év múlva révész lett. Egykoron ez nyugdíjas állásnak számított, ezért elvállalta Balsán. Csakhogy közbeszólt a rendszerváltás, ami sok gazdasági-politikai változással járt, így a számára végül mégsem lett nyugdíjas állás a révészkedés. Akkor már bánta, hogy abbahagyta a halászatot, de hát addigra a vízterületet kiadták másnak. Egy ideig Timáron volt révész, majd egy ottani cégnél helyezkedett el.

A kisszerszámos halászatot és a horgászatot nem hagyta abba, sőt elkezdett versenyzőként is horgászni.

– A Szabolcsban gyakran horgászó dr. Dauda György háziorvos egyszer meghívott Orosra a szintén balsai Fehér István barátommal az Erdélyi-majorba horgászni. A saját etetőanyagunkkal és csalinkkal annyi halat fogtunk, hogy a csudájára jártak a horgászok. Még Döme Gábor is arra kért egyszer, hogy adjak el neki belőle, pedig nem volt benne semmi különlegesség, véletlenül egy hónapon át erjedt az anyagunk. Ezt az anyagot használva kezdtünk versenyekre járni. Jöttek a sikerek, a Tisza-Rétközi Horgászegyesület is felkért bennünket csapatának. A megmérettetéseken neves gyári csapatok is voltak. Néhány verseny után rájöttünk, nem tudjuk velük tartani a lépést sem technikai felszerelésben, sem az etetőanyag, csali mennyiségét, minőségét illetően, így aztán befejeztük a versenyzést.
Nincs tavaszi árhullám

Kíváncsiak voltunk arra is, vajon Tóth József milyennek látja most a Tiszát.

– Jóval több hal volt régen a folyóban, mint most. Nem jönnek a rendszeres tavaszi árvizek, nem tudnak a halak leívni. Amiket pedig beletelepítenek, azokat az ivadékokat egészen a Tisza-tóig viszi a sodrás. Tagadhatatlan tény, hogy régebben én is könnyebben fogtam jóval több halat, de ennek ellenére vonz a Tisza, amikor tehetem, megyek a folyóra.

Forrás: KM-MML

Tóth József az egyik versenyen fogott amurral - © Fotó: magánarchívum